Szinte minden szoftverfejlesztő találkozott már a kifejezéssel, egyrészt sok ilyen szoftver komponenst használnak fel, másrészt előbb utóbb egy-egy megrendelőjével vita alakul ki, hogy ha szabad a szoftver, miért kell érte fizetni.

Ezért tegyük tisztába a fogalmat és hogy mit lehet és mit nem lehet tenni egy szabad szoftverrel.

A fogalom pontos megértéséhez a GNU projekt oldalát ajánljuk, ahol nagyon jól össze van foglalva a szellemiség, ami emögött megtalálható:

„A „szabad szoftver” elnevezés a felhasználók szabadságára utal. Azt jelenti, hogy a felhasználóknak szabad futtatni, másolni, közzétenni, tanulmányozni, megváltoztatni és tökéletesíteni a szoftvert. Pontosabban kifejtve a felhasználók négy különböző jogát jelöli:

• A jogot arra, hogy futtassák a programot, bármilyen céllal (szabadság 0).
• A jogot arra, hogy tanulmányozzák a program működését, és azt a szükségleteikhez igazíthassák (szabadság 1). Ennek előfeltétele a forráskód elérhetősége.
• A jogot arra, hogy másolatokat tegyenek közzé a felebarátaik segítése érdekében (szabadság 2).
• A jogot arra, hogy tökéletesítsék a programot, és a tökéletesített változatot közzétegyék, hogy az egész közösség élvezhesse annak előnyeit (szabadság 3). Ennek előfeltétele a forráskód elérhetősége.”

A szabad szoftver tehát a szabadságot tűzi zászlajára, azzal a fejlesztői gyakorlattal kívántak szakítani a megalkotásakor, hogy a programozó magához láncolja a megrendelőjét azzal, hogy pl.: nem ad át forráskódot, átdolgozási jogot akkor sem, ha ezt megfizetnék neki.

A klasszikus szerzői jogi gondolkodásban a szerző joga eldönteni, hogy milyen jogokat ad át a megrendelőnek, a megrendelőnek nem lehet ilyen jellegű elvárása.